Kosár
„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.”
A Prédikátor könyve, 4.9-10.
Az ember társas lény. Ám olykor akarata ellenére, esetleg éppen saját akaratából, rövidebb vagy hosszabb időre, sőt talán végleg egyedül marad.
Mindenképpen rossz-e a magány?
E könyv pszichológus szerzőjének sem módjában, sem szándékában nem áll eldönteni, hogy társsal vagy egyedül éljük-e életünket. Viszont hasznos, gyakorlati tanácsokkal szolgál azoknak, akik egyedül élnek. Hiszen még az átmeneti magány is lehetőséget nyújt a fejlődésre, arra, hogy más szemmel, újra felfedezzük a világot.
