Ferenczi Sándor

A pszichoanalitikus mozgalom több mint száz éves történetét tanulmányozva szembeötlő, hogy milyen sok magyar vonatkozást találunk benne. Külön irányzatként tartják számon a „budapesti iskolát”, amelynek tagjai – többek között Ferenczi Sándor, Róheim Géza, Hermann Imre, Hollós István, Bálint Mihály – nagy nemzetközi hírnévre és tekintélyre tettek szert, a szűk szakma határain kívül is. A mozgalom történetének legismertebb és legkiemelkedőbb magyar szereplője Ferenczi Sándor volt, több okból is. Ő volt az első, aki meghonosította a pszichoanalízist Magyarországon; Sigmund Freudhoz szoros munkatársi és baráti kapcsolat fűzte; mind elméleti, mind pedig terápia-módszertani szempontból jelentős – nem mindig kellőképpen méltányolt, de a klasszikus pszichoanalízis határait feszegető, azt lényeges pontokon megújító és hatásában máig gyűrűző – életművet hagyott maga után.
Ez az életmű szerves részét alkotja a pszichoanalízis történetének – és egyszersmind a 20. századi magyar szellemi élet történetének.