Verena Kast: Kötés és oldás. Új lehetőségek gyász és válás után

Ha elveszítünk valamit, ami fontos szerepet játszott az életünkben – például egy embert, egy életformát, a munkahelyünket, az egészségünket –, akkor többé-kevésbé érzékelhető identitászavarba kerülünk. Ez azonban jelenti azt is, hogy új öneszmélésre van szükségünk, mert új élethelyzetbe jutottunk, és itt kell újra megtalálnunk a helyünket. Önmagunk megélése, önmagunk érzékelése, a többi emberrel való kapcsolatunk köti le a figyelmünket, mindez változóban, átalakulóban van. Ezt az öneszmélést, amely az identitásélmény lassú megváltozásával jár együtt és sok információt ad a megszakadt kapcsolatban tanúsított magatartásunkról, a gyász érzésének különböző formái vezetik be, és ha átadjuk magunkat ezeknek az érzéseknek, öneszmélésünk olyan utat jár be, amelynek állomásai követhetők és rögzíthetők. Az átalakulás teszi lehetővé, hogy új kapcsolatokat merjünk létesíteni, újabb szálakkal kötődjünk az élethez, akkor is, ha mindig számolnunk kell újabb veszteségekkel.