Szeles Péter: Public Relations a gyakorlatban

"Régóta hiánycikk a magyar kommunikációs szakemberek számára a dinamikusan növekvő public relations szakterület gyakorlati munkafázisait, fogásait és technikáit bemutató magyar nyelvű kézikönyv. A "hogyan kell ezt csinálni a gyakorlatban?" kérdésre eddig csak oly módon kaphatott választ az érdeklődő, ha ügynökségnél vagy egy nagyvállalat (lehetőleg multinacionális cég) pr-osztályán helyezkedett el, és apránként elleshette azt, amit tudni akart. Mindennek persze az volt a hátránya, hogy a keservesen (apránként) megszerzett gyakorlati tudás - az "ahány ház, annyi szokás" elve szerint - legtöbbször csupán felszínes fogódzót jelentett, korántsem volt minden szakmai területen egyaránt kamatoztatható, általános tapasztalás. Ami ugyanis az egyik szervezetnél elfogadott munkafolyamat és résztevékenység, addig az a másiknál esetleg ismeretlen vagy csak elemeiben hasznosítható. A munkaszervezés terén további problémát jelent a szakmai specializáció terjedése. Ugyanis az egymás mellett dolgozó különböző szakemberek párhuzamos feladatai között rendszerint nincs átláthatóság és átjárhatóság. Azaz mindenki csak a sajátját ismeri (idővel tökéletesen), munkatársának tevékenységéről azonban csupán halvány benyomásai és hiányos ismeretei vannak, gyakorlati tapasztalás nélkül. A specializáció ebben az értelemben tulajdonképpen "szakbarbárokat" állít elő. Hiszen egy-egy - bármilyen fontos - szakterület munkafolyamatainak ismerete még nem jelent átfogó felkészültséget és széles értelemben konvertálható gyakorlati tudást. Mint gyakorló ügynökségvezetőnek, új munkatársak felvételekor nekem is számtalanszor kellett tapasztalnom, hogy a gyakorlati munkafolyamatok, fogások és szakmai technikák ismerete legtöbbször nem elégséges és enyhén szólva hiányos ahhoz, hogy különböző szakmai feladatokkal önállóan meg lehessen bízni az újoncot - még ha korábban más ügynökségeknél is dolgoztak az állásra jelentkezők."