Tizenöt litván írót mutatunk be kötetünkben. A legidősebb közülük – Juozäs Grušas – az új század első évében született, Saulius Šaltenis, a legfiatalabb, 1944-ben. Válogatásunk legrégibb darabja mintegy tíz évvel ezelőtt, a legfrissebb írása szinte napjainkban keletkezett.
A litván irodalom a XIX. századi nemzeti mozgalmak révén válik Európa-szerte ismertté, majd századunk különböző izmusainak hatására születik meg a sajátságosan kelet-európai jellegű, modern litván irodalom. Sajnos vajmi keveset tudunk még a történelmünk során többször felbukkanó litván nép gazdag kultúrájáról, mégis, kötetünk novelláit olvasva, ismerősnek tűnik ez a hol barátságos, hol zordabb balti tájék. Közösnek érezzük az igen változatos írói eszközökkel feltárt, korunkat izgató emberi gondokat is. „Egy golyótépte, tűzmarta, kitört ablakú kórházban születtem… a szél befújta a füstöt, én köhögni kezdtem. Mostanában is gyakran elfog még a köhögés” – írja Saulis Šatenis. A kötet sok ehhez hasonló mondata készteti gondolkodásra az olvasót, mert közös történelmi élményeink találó jelképeit varázsolja elénk az erőteljes színekkel dolgozó litván novellisztika.