Kosár
Részlet
Beltrán Bazilius nagyon babonás játékos. Óraláncán állandóan apró szerencsekerekek meg ezüst kéménykotrók lógnak. Mindig a bankár baloldalára ül; pénteken sohasem játszik s Madrid összes púposainak jó barátja, mert szerinte e szomorú alakok szerencsét hordanak a hátizsákjukban.
Ha meglát egy tarka lovat, rögtön a kabátja gombjához kap; mikor pedig pappal találkozik, nem állja meg, hogy valami kezeügyébe eső vastárgyhoz ne nyúljon, mert holtbizonyos, hogy a fém érintése a reverenda varázsát megtöri. Ha véletlenül egyszerre ejt ki egy szót valakivel, el nem mulasztja semmiképp, hogy kisujját a másikéba bekapcsolva, szét ne oszlassa a bűvkört.
Ami azonban örülésig bosszantja Baziliust, az egy ferde, kancsi szem, mely játék közben őt figyeli.
