Simon Vestdijk: A rum szigete

Vestdijk, a harcos humanista író (a második világháború idején túszként sokáig a megszállók fogságában volt), költő, filozófia-, zene- és művészettörténész Jamaicát, "a rum szigetét" választotta színhelyül 1940-ben írt regényéhez. Az időpont: 1737. Jamaica közel egy évszázada angol gyarmat. Richard Beckford, a gazdag ültetvényescsaládból származó, Oxfordban jogot tanult fiatalember, bátyja megbízásából visszaindul a rég otthagyott szigetre, hogy kinyomozza, kik dézsmálják a család cukornád- és rumkészletét. De titokban egy másik tervet is dédelget magában: fölkutatni egy legendás hírű asszonyt, Anne Bonneyt, az "amazonkalózt", aki kisgyerek korában megvédte őt vérszomjas társaitól. A két szálon futó cselekmény a közös szereplők révén össze-összefonódik, majd megint reménytelenül szétválik, s noha egy pillanatra felcsillan a lehetőség: beteljesül a régi, gyerekkori álom - hamarosan az is semmivé foszlik, s az álomból kigyógyuló fiatal jogász valóságosabb, bár rövid életű szerelmet kap kárpótlásul egy nem kevésbé rendkívüli asszonytól. E romantikus figuráknak mintegy ellenpontjaként, Vestdijk sokoldalúan ábrázolja a korrupt, nemegyszer a kalózokkal szövetkező, tehetségtelen gyarmati tisztviselőket. Az "egérarcú isten", a "jóságos" kormányzó úgy summázza a lényeget: "Azáltal uralkodunk, hogy hagyjuk, hadd menjen minden a maga útján; persze, durván fogalmazva... Az ember úgy hever minden mellett, mint egy álmos házörző kutya. Ez a tipikus angol életstílus..." A romantikus filozofikus hangvételű, érdekes pszichológiai megfigyelésekben is gazdag történelmi regény emlékezetes olvasmányélményt kínál a legkülönbözőbb érdeklődésű olvasóknak.