Sorin Titel: Asszony, íme a te fiad

Sorin ​Titel könyve az anyaság több szólamú apoteózisa. A több emberöltőt átfogó s cselekményével napjainkig ívelő regény, mely szerkezetével s olykor hangütésével is a latin-amerikai mágikus realizmus ízeit idézi, több anyaképet is kopíroz egymásra – szinte bibliai hangsúllyal és erővel. Titel hatalmas anyafigurái mégsem ikonszerűek, legfeljebb jelkép értékükben. Mert személyes mitológiájuk úgy különíti el őket a mindenkori anyaság kanonizált szimbólumától, hogy ugyanakkor azonosítja is azzal. Hiszen ők megélik a tragédiák tragédiáját: a Pietában megjelenített végzetet.
Az író szertelenül indázó, olykor különös asszociatív pályákat követő narrációja szinte mítoszi erővel eleveníti meg az anyasors mindennapjait, s bennük a Duna menti kis népek történelmét. A Monarchia végnapjai is megjelennek e könyv lapjain a perifériákról nézve – ha úgy tetszik, alulnézetben –, de szervesen kapcsolódva ahhoz a képhez, amelyet Joseph Roth, Krleža, Musil vagy Ödön von Horváth festett a k. u. k. századfordulóról. Az egyik fiúnak, Marcunak, egy Szegeden állomásozó szerb tiszt „puccer”-jának agóniájára rárímel a másik Marcu jellegzetesen kortársi tragédiája. Másért, másképpen válnak áldozatokká, sorsuk kegyetlen beteljesülését csak az anyák kegyetlen fájdalma egyetemesíti.
Titel finoman jelöli: a két Marcu szenvedéstörténete nem hasonlítható a krisztusi kálváriához. Mindkettő a maga esetlegességében, véletlenszerűségében értelmetlen. De az anyák pietájában nincs minősíthető különbség.