Kosár
"Állok a tavaszodó budapesti utcán, a langyosan záporozó déleelőtti napsütésben és hunyorgok. Még mindig nem szokta meg a szemeem ezt a nagy, vakító világosságot! Világéletemben éjszakai ember voltam és íme, most a háború fölöttem is megsuhozgatta szörnyű varázspálcáját: jámbor, nappali életet élő nyárspolgárrá változtatott. Azóta megszakítás nélkül felfedező úton vagyok... Nagyon ritkán láttam még életemben a délelőtti utcát. Most aztán éppen elég részem van benne... és egészen érdekesnek találom. De az éjszaka azért szebb!
Nappal sietnek az emberek... nyüzsögnek, tolakszanak.. futnak valami távoli, ismeretlen cél után... Vagy talán ismerik is ezt a célt? Mindenki nyugodt, kellemes életet kíván biztosítani magának.. boldog akar lenni!... [...]
... az éjszaka, amelyet mindenki a maga hite, meggyőződése és életfelfogása szerint tart bűnösnek, léhának vagy - gyönyörűnek, könnyebben osztogatja a boldogságot, mint a józan, rideg, sőt kegyetlen nappal. Ha lement a nap, nem kell futni a boldogság után... az éjszaka maga kínálja fel. az éjszaka meggyógyítja a sebeket, amelyeket a nappal józan világításában kaptál, amiközben a boldogságot hajszoltad!"
