August Strindberg: Egy lélek fejlődése. I. A cseléd fia

Egy hatvanesztendős emberi sorsnak a története ez. Az első részeket körülbelül negyven esztendős koromban írtam, még pedig, mint akkor hittem, a halál küszöbén, mert fáradt voltam, nem láttam többé semmiféle célját a létnek, fölöslegesnek, félrelököttnek tartottam magamat. Akkor ugyanis egy félig istentelen ember vigasztalan világfelfogásában éltem, de le akartam zárni mégis életem könyvét és át akartam tekinteni a helyzetet, sőt talán szabadulni is akartam részben helytelen vádaktól. Munkaközben rájöttem, hogy valami terv és szándék mégis csak van tarka életemben, és kedvet kaptam újra az élethez, főként mert kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz és minő véget fog érni egy ilyen élet.

Kötése több helyen megtört.