Knut Hamsun: Éhség

Regény, lírai napló, önéletrajz, egy testi és lelki állapot tükre, avagy tündérmese? Kissé mindegyik, és egészen egyik sem a világirodalomnak ez a remeke Knut Hamsun norvég író Éhsége 1890 óta a világ szinte valamennyi nyelvén megjelent. Olló úr, a laparchivárius, Ylajali, a koplaló költő életén átsuhanó leányka, az udvarias zacis, a perecárusnő: mind felejthetetlen alakjai ennek a modern mesének, a háttérben pedig kirajzolódnak a még Kristiániának nevezett norvég főváros kikötői, szegény- és gazdag negyedei, kissé a múlt század végi társadalom is. Az élete vége felé nyíltan fasisztává lett, és a nácikkal lepaktáló írót és műveit évekig megvetés sújtotta, hazájában sem adták ki. Hamsun írói fejlődését ma sem értékeljük másképp, mint a második világháború alatt, quislingista tevékenységét ma is elítéljük, és világosan látjuk regényeiben azokat a vonásokat, amelyek előrevetítik Hamsunnak népével, a világ kultúrájával szemben elkövetett árulását . Hamsunnak ez a könyve maradandó érték a norvég és az európai irodalomban, nemzedékek ismerkedtek meg belőle a századforduló norvég életével és egy hosszú írói pálya kezdetével. Utószó: Hegedüs Géza.