A Nobel-díjas jugoszláv író életművének magvát terjedelmes regényei alkotják, amelyeket a megszállás évei alatt írt. Legtermészetesebb megnyilvánulási formája mégis az elbeszélés, a kisregény.
Elbeszéléseinek, regényeinek háttere az a vidék, ahol a Kelet és Nyugat találkozásának évszázados nagy drámája lejátszódott, különböző jellemek, különböző felfogások csaptak össze. A két világ közt őrlődő balkáni ember tragikuma rajzolódik ki írásaiban.
Történelmi regényein és elbeszélésein kívül a közelmúlt mély lélektani ismerettel ábrázolt társadalmának képe is helyet kap életművében.
Népe sorsának értelmét kutatva, feltárja az emberiség közös problémáit, egyetemes szellemi értékeit.
Realista alkotási módja, egyszerű, de gazdag stílusa, az írásaiból áradó humanizmus a legjelentősebb mai írók közé emeli.