Javier Marís: Holnap a csatában gondolj rám

Víctor Francés első éjszakájára készül új barátnőjével, Martával, akinek férje Londonba utazott. A hosszúra nyúló este azonban még a szerelmes együttlét előtt váratlan véget ér Marta hirtelen rosszullétével és halálával. Victor, aki egyébként forgatókönyvíró – s amellett politikusok és egyéb befolyásos emberek beszédeit írja „négerként” – magára hagyja a holttestet és a nő alvó gyermekét a lakásban, de a titka – és a bűne – nem hagyja nyugodni. Elmegy a temetésre, egy közeli sírkő mellől figyeli a gyászolókat, majd össze is ismerkedik Marta özvegyével és apjával, aki, udvari ember lévén, munkát szerez neki: a király egyik beszédét kell megírnia (akit egy felejthetetlenül ironikus jelenetben közelről is megismerhetünk). Victor végül megvallja titkát – először Marta húgának, majd a férjének is –, hogy megismerhessen egy hasonlóan borzongató titkot, a megözvegyült férj bizarr londoni történetét, melytől az egész regény új fénytörést kap... sőt nem is csak a váratlan történettől, hanem attól is, hogy egy új mesélő lép színre, „hiszen a világ attól függ, milyen az elbeszélő, meg attól is, hogy kik hallgatják”. Marías, akit a magyar olvasók „A szívem fehér” című regénye alapján ismerhetnek már, az izgalmas cselekményt és a madridi élet színes ábrázolását ismét ragyogóan ötvözi az élet eseményeit – és tragédiáit – fáradhatatlanul értelmező, elemző, meghamisító, kiforgató, elferdítő, elfojtó, elfeledő és fölidéző, hol ostobán tévelygő, bizarr kombinációkba bonyolódó, hol élesen a lényegre tapintó tudat folyamatainak aprólékos leírásával.