Mario Benedetti: Köszönöm a tüzet, uram

Három nemzedék életformája, eszmékről és erkölcsökről vallott felfogása ütközik össze Benedetti regényében. A mindennapok szövevényes epizódjai közt érlelődő tragédiák színhelye a gazdag kis ország, a Latin-Amerika Svájcának nevezett Uruguay. Megsemmisíthetők-e a a társadalmi konvenciók, a képmutató erkölcs? Széttéphetők-e a kötelező érvényűnek vélt érzelmi szálak, az anyagi kötöttségek, újra kezdhető-e a nagypolgári kényelembe süppedt, kiüresedett élet, a múlttal való szakításhoz elég erőt ad-e a viszonzásra talált, nagy szerelem? Apagyilkosnak kell-e lennie a főhősnek, a nemzedéke és saját lelkiismereti problémáinak útvesztőjében megoldást kereső, tiszta életre vágyó, elmélkedő uruguayi Oblomovnak? Evolúció vagy forradalom orvosolhatja-e a gazdasági-politikai függőség hálójában vergődő ország belső bajait? Megannyi kérdést vet fel a kitűnő uruguayi író, Martin Benedetti filmszerűen pergő, humorral és iróniával átszőtt, olvasmányos regényében.