Juan Rulfo: Lángoló síkság

"Háromszor is keresztet vetett. "bocsássanak meg" - szólt hozzájuk. És nekifogott a műveletnek. Mikor a harmadikhoz ért, könnypatakok buggyantak ki a szeméből. De lehet, hogy izzadság volt. Az öldöklés fáradságos munka. A bőr szívós. Védekezik, ha megadja is magát. A kés meg csorba volt: "Már megbocsássanak" - mondta nekik újra... "Elcsíptelek - mondta, aki követte, és aki most a folyóparton ült. - Vissza kell fordulnod, ha rájössz, hogy nem tudsz kijutni a szorosból, itt várlak meg... Holnap meghalsz vagy, holnapután, vagy egy hét múlva. Az idő nem számít. Türelmes vagyok." Ilyen erőszakot, véresen tomboló vagy köznapian természetessé vált erőszakot lehel minden ebben a szűkszavú, költői és kegyetlen könyvben, mellyel a mexikói Juan Rulfo - a magyarul is megjelent Pedro Páromo világhírű szerzője - véget vetett az idillikus latin-amerikai népiesség hamis divatjának, s egy félelmes parlagi táj és egy nem kevésbé félelmes parlagi társadalom összefüggéseibe ágyazza egy elátkozott mindenség kárvallottját: a mexikói parasztot.