Soltész Béla: Pagony a Börzsöny szélén. (Vadásznapló)

"Hazudnék, ha azt állítanám, hogy Ica, a feleségem szereti a vadászatot. De az sem lenne igaz, ha azt terjeszteném róla, hogy gyűlöli. Talán az fejezi ki legjobban a magatartását, ha azt mondom: jól tűri, hogy vadászom. Tudja, hogy gyógypuska az a 30-06- os Mauser, amelyet a hétvégeken „el kell vinnem megsétáltatni" az erdőbe. A gyógypuska elnevezést a gyógykutya mintájára „alkottam". Nemrég P. Karcsi kollégám mesélt öreg barátjáról, aki hajlott korára teljesen egyedül maradt. Már alig járt ki la lakásból, meleget csak olykor-olykor evett. Semmi rendszeresség nem maradt az életében. Fogyott, sápadt, gyengült. Hol itt fájt, hol ott fájt. Panaszaival addig zaklatta orvosát, amíg az ki nem fakadt: - Nem írok fel több gyógyszert, nincs semmi komoly baja a magányon kívül! - De hát mihez kezdjek? Nem köt le semmi - védekezett az öreg. - Szerezzen egy kutyát és viselje gondját! Meglátja, ha reggel-este leviszi sétálni, rendszeresen eteti, néhány hét múltán még a feje sem fog fájni. Vagy ha így könnyebben megérti, vegye úgy, mintha gyógykutyát írtam volna fel - zárta le az orvos a vitát. Nekem Balatonfüreden a szívkórházban az illetékes főorvos tanácsolta, mint a teljes gyógyulás egyetlen eszközét - infarktus után, amikor jártányi erőm sem volt -, hogy olyan hobbit válasszak, amely amellett, hogy leköti szellemi érdeklődésemet, lehetőleg sok, megerőltetés nélküli mozgással jár a szabadban. Ebből a „recept"- ből aztán nagy nehezen kirajzolódott a vadászat. A vadászat pedig azzal kezdődik, hogy a puskát a válladra veted a vadászterületen. Mert minden cserkelés vadászat még abban az esetben is, ha akár egy hónapig el sem sütöd a fegyvert. Tehát tulajdonképpen, ha csak „sétáltatod" a puskát, már vadászol. És ha ez egészségedre válik, akkor világos, hogy gyógypuskád van."