Anton Hansen Tammsaare: Pokoltanya új sátánja

A mennyek országában eljött a lelkek szokásos elosztásának napja. Ám a Sátán, a pokol gazdája ezúttal hiába jelentkezik Péter apostolnál a lelkekért: megváltozott az elosztás rendje. A Sátán ezentúl csak akkor kapja meg a kárhozott lelkeket, ha előbb ő maga emberalakban lemegy a földre, és saját példájával tesz tanúbizonyságot arról, hogy az emberek önhibájukból kárhoznak el, pedig üdvözölhetnének is. A Sátán fanyalogva bár, de belemegy a játékba... S ebből kezdődnek a bonyodalmak. A Sátán a földművességet választja, s a földesúri-burzsoá társadalom göröngyös útjait járva saját vastag bőrén kénytelen érezni e társadalom vastörvényeinek kérlelhetetlen szigorát. Nincs menekvés, nincsen kibúvó - a gyanútlanul földretévedt Sátánt olyan alaposan megtáncoltatja a minden hájjal megkent kulák, hogy a butaságában is jámbor Sátánt, aki földi útjára a Jürka nevet kapta, végül is elhagyja a béketűrés, s felgyújtja "kenyéradó" gazdájának, Antsnak a házát. Jürka maga is a tűz martaléka lesz. Azután újra megjelenik Péter előtt, s szomorúan, csüggedten mondja: hiába éltem a földön, jól tudom.