Székely Júlia: Schubertiáda

˝A múlt század elején egy bécsi kiskocsmában - hangulatos poharazgatás mellett - gyakran töltötte együtt az estét néhány fiatalember. "Schubertiánusok"-nak nevezték őket, az összejöveteleket pedig "schubertiádá"-nak, mert a társaság középpontja egy erősen rövidlátó, jelentéktelen külsejű, ifjú zeneszerző, Franz Peter Schubert volt, aki állítólag néhány csinos dalt is írt, amelyeket következetesen és többször is visszautasítottak a kiadók... A harmincegy éves korában elhunyt Schubert rövid pályafutása kudarcok sorozata volt. Goethe nem állt szóba vele, Salieri nem támogatta, művein csak a kiadók gazdagodtak meg, ő élete végéig nyomorgott. Nagylélegzetű zenekari műveit sem adták elő, operái megbuktak, s a dalt, a dalformát, amelynek utolérhetetlen mestere volt - lenézte a "zeneértő kritikusok" tudós klikkje. Magánélete sem tekinthető boldognak. Gyerekkorát zsarnoki természetű apja keserítette meg, rövid férfikorát pedig néhány viszonzatlan szerelem.˝