Zelkó Zoltán: A kősivatag titka. A Nazca-vonalak

Valamikor az 1920-as években repülőgép szállt át a Nazca és az Ingenio folyó által határolt perui kősivatag fölött. A pilóta egykedvűen pillantott végig a lakatlan, kopár földön, amikor hirtelen mértani pontossággal rajzolt háromszögek, négyszögek, különféle hosszúságú vonalszakaszok és hatalmas állatábrák kusza összevisszaságára lett figyelmes. Kik és mikor "rajzolták" mindezt? És mi célból? E kérdések sok kutatót és tudóst nem hagytak nyugodni: történészek, csillagászok, matematikusok és régészek foglalkoztak éveken, sőt évtizedeken át a különös vonalak rejtélyével. Számos magyarázat született, még Daniken is megszólalt: "a kősivatagot nem emberi kéz vonalazta be". Egy budapesti térképész, Zelkó Zoltán olyan elmélettel állt elő, amelyet számítások és mérések egész sorozatával volt képes hitelesíteni. Állítása szerint a vonalrendszer egy hajdani hatalmas civilizáció térképe. A "térkép-koncepció" azóta bejárta a világot. Cikkek, tanulmányok, filmek népszerűsítették, vitatták és ünnepelték. És most már a másik kérdésre is választ vártak az érdeklődők: miért volt szüksége az inkák előtti, ún. nazca-kultúra emberének a világ legnagyobb térképére? Elgondolása természetesen erről is van a szerzőnek, a bizonyítás azonban a régészeti és kultúrtörténeti kutatások feladata.