Bóna István: A középkor hajnala. A gepidák és a langobardok a Kárpát-medencében

Az V. század közepén a római hatalom lehanyatlása és a hun birodalom felemelkedése, majd bukása nyomán áthatolhatatlan homály borult a mai Magyarország mindkét felére: Pannoniára, az „elveszett provinciára” és a megritkult, megváltozott lakosságú Alföldre.
A fény a VI. század elején kezdett ismét derengeni. A Dunától keletre megerősödött és felvirágzott a gepidák országa. Hatalmi törekvéseikben azonban váratlan riválisuk támadt az Elba vidékéről származó langobardok népében. A katonás szervezetű, harcias, pásztorkodó langobardok meglepő gyorsasággal szállták meg a hajdani Pannonia provincia mai dunántúli részeit, s megindult a küzdelem az egyetlen még „élő” római föld, a Dráva – Száva közt elterülő Dél-Pannonia feletti uralomért. A bizánci politika, maga a nagy Justinianus császár igyekszik egymás ellen felhasználni a két népet a birodalom nyugalma, majd területi vágyai érdekében. A küzdelem igazi győztese ezúttal is a nevető harmadik: az ázsiai avarok népe.
Bóna István könyve a VI. század első kétharmadának izgalmas történetét foglalja össze a régészeti leletek és az írott források alapján. Először külön-külön tárgyalja a réges-rég kihalt gepidák és langobardok eredetét, történetét, gazdasági életét és társadalmát, majd az egykorú európai történeti, politikai és gazdasági valóságnak megfelelően összefonja a szálakat, felvázolva a gepida – langobard háborúk eseményeit és a két nép művészetét.
Külön érdekessége a könyvnek, hogy a langobardok magyarországi emlékeit és pannoniai történetét, sőt a gepidák társadalmi szerkezetét is a szerző részben saját ásatásai alapján ismerteti. A leletek, elsősorban a langobard leletek jelentős részét itt közli először.