Sz. P. Tolsztov: Az ősi Chorezm

Tolsztovnak, a szovjet történettudomány egyik kiemelkedő képviselőjének "Az ősi Chorezm"-ről írt könyve érdekes, tanulságos, sőt alapvető fontosságú olvasmány. Írója érdekfeszítően számol be azokról a kutatásokról, amelyeket a szovjet tudósok Belső-Ázsiában, az Aral-tó és a Káspi-tó körzetében végeztek. E kutatások a belsőázsiai történelem egyik nagy kérdését világítják meg: milyen társadalom, milyen kultúra emlékét őrzik az Aral-tó környéki sivatag homoktengerébe merült homok: Tolsztovnak és tudóstársainak kitartó, évtizedes munkával sikerült felszínre hozniuk és megfejteniük a chorezmi társadalom többezeréves fejlődésének maradványait. Az olvasó szemei előtt feltárul Chorezm lakóinak osztálynélküli társadalma, majd ennek bomlása után egy hatalmas, öntözéses földművelésre alapozott rabszolgatartó állam, mely a görög és római kultúrának volt kortársa s mely az európai népekkel egyidőben fejlődött feudális birodalommá, a XIII. század elején elért egy kibontakozóban lévő "belsőázsiai reneszánsz" küszöbére, ekkor azonban a tatárok pusztító támadása végetvetett fejlődésének, elpusztult a hatalmas csatornahálózat, az egész virágzó társadalom s nem maradt belőle több, csak számtalan homokborította rom és a nép ajkán egy elnevezés: "egykor öntözött földek"... Melléklet: Chorezm és a szomszédos körzetek vázlatos régészeti térképe.