Varga Károly: Az ízlés és a műsorpolitika szociológiájáról

Talán szerénytelenül hat a kijelentés (de helyzetünk szerénységéből adódik), hogy az első magyar nyelven íródott rádiószociológiai tárgyú könyvet tartja kezében az olvasó, amely emellett, főleg, a mi rádiózásunkat illeti. Szorongással és bizakodással küldjük a címzetteknek e könyvünket: vajon arányban lesz-e az elolvasáshoz szükséges erőfeszítése a remélt ellenszolgáltatással? Arra az egyszerű számtani törvényre gondolunk itt, amely szerint: úgy növelhetjük valamely tört értékét, ha növeljük a számlálóját, vagy ha csökkentjük a nevezőjét. A tömegkommunikáció nyelvére fordítva, ez azt jelenti: az egyén, valószínűleg, inkább azt a közleményt (könyvet, műsort, filmet stb.) választja, amely a nagyobb ellenszolgáltatást ígéri neki, s ugyanakkor a kisebb erőfeszítést követeli tőle, mint valamelyik másik közlés.
Ez a remélt ellenszolgáltatás viszont szorosan kapcsolódik az ember érdekeihez. Lélektani törvény ugyanis, hogy mindabból, ami kívülről érkezik ránk, valóban csak az hat, ami közvetlenül vagy közvetve megfelel szükségleteinknek, törekvéseinknek. Módszertani csoportunk e könyv várható sikerét éppen arra alapozta: munkatársaink többségében kifejlődött immár az érdeklődés a rádiószociológiai elemzések iránt: hogy ma már sokan gondolkoznak, elmélkednek közülünk munkájuk elképzelt következményein: hogy egyre inkább természetes szükségletté válik nálunk is, szerkesztőségekben és stúdiókban egyaránt, feladataink tudatosodása