A magyar posta szakemberei már az első külföldi kísérletek ismertté váltakor felfigyeltek a ,,szikratávíró"-ra, és 1896-ban hozzákezdtek a kérdés tanulmányozásához. Gyakorlati kísérletekre azonban csak az 1903-ban Berlinben megvásárolt berendezések teremtettek lehetőséget, mert ez a Slaby-rendszerű szikraadó és kohéreres vevő volt az első rádiótávíró-adó és -vevő Magyarországon. A berendezésekkel Hollós József kezdte el a kísérleteket; maga mellé vette Tolnay Henriket, aki később a csepeli szikratávíró-állomás vezetője lett.
Az első kísérletek Csepel és Újpest között folytak, gyárkémények felhasználásával megépített antennákkal. Az egyik antennát a csepeli Weiss Manfred Gyár, a másikat az újpesti Egyesült Izzólámpagyár kéményéhez kötötték ki. Ezek a kísérletek azonban nem sikerültek, mert a villamosvasút zavarta a vételt. Amikor a villamosvasutat ideiglenesen leállították, a levelezés kifogástalan volt.