Portisch Lajos, Sárközy Balázs: 600 végjáték

A sakkjátszma vitathatatlanul legnehezebb része a végjáték. Talán azért van az, hogy az átlagsakkozók, de még a mesterek egy része is csak akkor kezd el a végjátékokkal foglalkozni, amikor fejlődésében óhatatlanul érzi, hogy a végjáték tudása nem éri el a megfelelő szintet és gyarapításra szorul. Ha előbbre akar lépni, okvetlenül kezébe kell vennie egy-egy végjáték könyvet. A legtöbb végjátékkönyv azonban idegen nyelvű és rendkívül terjedelmes. Magyar nyelven már régóta nem jelent meg olyan mű, amely szinte az összes végjáték-tudnivalókat rendszerbe foglalva tárgyalja és elsősorban a versenysakkozó igényeit hivatott kielégíteni. A szerzők nem akarták az olvasót a külföldi végjátékkönyvekhez hasonló vaskos tananyaggal "rémíteni", bár egyáltan nem volt könnyű ezt a 600 példát úgy összeállítani, hogy tanulmányozásuk egyaránt hasznára legyen a minősítés nélküli sakkozónak és a mesternek is.

A könyvhöz tartozik, egy boríték, amiben Kaszparov és Karpov 1984-es, világbajnoki döntőjéről szóló újságcikkek találhatóak, a játszmák pontos lépéseivel.