Magyar sakktörténet III. kötet. Az első magyarországi nemzetközi sakkversenytől a második magyar sakkszövetség megalakulásáig 1896-1921.

"A sorozatunk harmadik kötetében tárgyalt korszak a magyar sakkozás két kiemelkedő személyiségének életútjával is határolható: a kezdő évben, 1896-ban lépett először nemzetközi versenyen a nyilvánosság elé Charousek Rezső és 1921-ben fejeződött be az ugyancsak rövid sakkpályát befutott Breyer Gyula élete. A korszak legnagyobb magyar sakkozójának, Maróczy Gézának pályafutását 1908-ig sorozatunk második kötete tárgyalta. Ez a kötet viszont a kor két legkiemelkedőbb ígéretének, az egyaránt fiatalon elhunyt, de így is az egyetemes sakktörténet legnagyobbjai közé emelkedett Charouseknek és Breyernek üstökösszerű pályafutását tartalmazza önálló fejezetként, enyhítve azt a hiányt, hogy róluk játszmagyűjtemény magyar nyelven mindeddig nem jelent meg. A könyv e két, terjedelmében és jelentőségében egyaránt kiemelkedő fejezetén kívül a magyar sakkozás e negyed századának minden fontos eseményét ismerteti: Szól a sakkjáték 1896-1905 közti megizmosodásáról, majd folytatólag a kibontakozás évei utáni másfél évtized élénk életéről, külön részletezve az első magyar sakkszövetség megalakulásának, ellentétekkel teli működésének majd megszűnésének tanulságokkal teli történetét. Ismerteti a hazai sakkversenyeket, ezek sorából kiemelve részletesebben a legjobbak első öt, magyar bajnoki versenyeknek is tekinthető találkozóit. Rövid életrajzi adatokat közöl a kor sakkmestereiről, és külön fejezetet szentel a magyar sakkozók külföldi szereplésének. Áttekintést ad a feladványélet és a távsakkozás akkori eseményeiről, továbbá összeállítást közöl a magyar sakkirodalom 1921 végéig megjelent műveiről. Bőséges játszmaanyagának feldolgozása elsősorban a korabeli nézeteket tükrözi, de ahol szükséges, modern megvilágításba is helyezi."