Fernando de Rojas: Celestina. Calisto és Melibea tragikomédiája

""Isteni volna, ha nem volna annyira emberi" - írja Cervantes a Celestináról, a korai spanyol reneszánsz irodalom legkimagaslóbb alkotásáról több mint száz évvel a mű első megjelenése után. S valóban, ez a 15-16. század fordulóján keletkezett, a világirodalomban is szinte egyedülálló remekmű - noha szerzője, a klasszikus görög és latin műveltségű Fernando de Rojas szánja - éppúgy bámulatba ejt vaskosan emberi arcával, a válsággal küzdő átmeneti kor illúziótlan rajzával, az emberi szenvedélyek kendőzetlen és pontos ábrázolásával, a korabeli spanyol városi élet lenyűgözően hiteles atmoszférájával, mint naivságig mesterkéletlen meseszövésének romolhatatlan üdeségével. Rojas a széphistóriák természetességével rajzolja meg a szerelmesek - Calisto és Melibea -sorsának hol mulattató, hol szívszorító vagy éppen tragikus fordulatait, s mint az emberi lélek és jellem kitűnő ismerője, megteremti Celestinát, az örök kerítőnő páratlan figuráját. A hajdani örömlány megöregedvén, korához és helyzetéhez illő foglalkozást választ: szerelmesek közt közvetít, légyottokat szervez, s boszorkányos ügyességgel gyógyít testet és lelket. Csavaros eszével, szókimondó, olykor közönséges beszédével és ördögi ügyességével szinte mindent sikerül elérnie, de a halált ő sem tudja kivédeni: pénzsóvársága lesz a veszte. A helyzeteknek megfelelően hol rövid, pergő, hol monológszerűen hosszú párbeszédekből felépülő, tökéletesen megszerkesztett műben sokan az első európai regényt, mások az első modern európai drámát üdvözlik. Sajátos pikareszk figurái a spanyol alvilág hőseinek, Lazarillo de Tormesnek és társainak közvetlen elődei a spanyol irodalomban."