Gyimesi János: Kosár?... Jó! Kézikönyv kosárlabdázó gyerekeknek

Gyímesi János bármit csináljon is éppen, nem tud nem kosárlabdaedző lenni. A kosárlabdának pedig megvannak a szabályai, és Regő sem lépheti át őket, még olyankor sem, ha egyedül van a pályán, és önmagát szórakoztatja.
Ezt látjuk a könyvben is: tisztelni kell a játékot, és gyakorolni, tudatosan, sokat, keményen. Michael Jordan és Dávid Kornél pályafutásából sem az ünneplést, a csillogást mutatja meg, hanem a sikerhez vezető fáradságos, sok edzéssel teli utat, a tanulást és a fejlődést.
Gyímesi tanít és kér, de nem áltat. Kimondja: nem lehet mindenkiből bajnok, de még az iskolai csapat kihagyhatatlan tagja sem. Viszont egy pillanatra sem engedi elfelejteni, hogy a kosárlabda varázslatos játék olimpiai döntőben és streetballversenyen egyaránt, könyvének minden lapján felvillant valamit a szépségéből.
Az egyes fejezetek látszólag cselekről, passzokról, védekezésről meg zsákolásról szólnak. Az egész könyv viszont arról; hogy mindenki keressen magának egy csapatot, amelyben jól érzi magát, társakat talál, felszabadultan játszhat. Az már csaknem lényegtelen, hogy milyen szinten. Így lesz a könyvnek az NBA-sztárokkal egyenrangú szereplője Lisziewicz Julianna, aki csak mellesleg világhírű kutató, szerzőnknek igazából máig kosárlabdázó; meg az a vállalati főosztályvezető, aki orvosi tanácsra kezdett el mozogni, és történetesen a kosárlabdát választotta. A fontos az, hogy mindenki tartozzon valamilyen közösséghez. Gyímesi Jánosnak természetes, hogy a kosarasokéhoz.