Madzsar Józsefné Jászi Alice: A női testkultúra új útjai

A női testkultúra magyarországi úttörője, a gyógytorna és a kismama torna első hazai kidolgozója már a húszas években számba veszi azokat a közvetlenül egészségkárosító tényezőket, melyekkel a modern (főként a nagyvárosi) ember találja szembe magát. A tizenhat éves szakmai tapasztalatokra építő szerzőnő véleménye az, hogy a tudomány és a kultúra fejlődése, bár számos pontban előnyére vált az egészségnek (védőoltások, új, hatékony gyógymódok), de ezzel együtt olyan romboló hatásokkal bír, mint például a tantermi iskolai oktatás és számos különóra (tiszta, szabad levő hiánya, a tanulás,különórák rovására menő mozgásszegény életmód), az erősebben szennyezett városi levegő, a hivatali, irodai munkával járó egész napos ülő munkavégzés (mozgáshiány, rossz testtartás), vagy éppen a gyári munkások fizikai túlterhelése, regenerálódó képességének csökkenése, de a felgyorsult napi ritmusból fakadó stresszes, elvárásokkal teli élet is ide tartozik. A civilizációs ártalmak kiküszöbölésére minden egyénnek meg kell teremteni a lehetőséget, így az nem is lehet kérdés, hogy mindenkit megillet-e az egészséges életmód vezetésének joga. Jászi Alice némelykor ostorozó őszinteségű, de jó szándékból vezérelt gondolatai szerint "nem igaz, hogy az embernek a korral beteggé és csúnyává kell lennie!". A test idővel történő változásait egyszerűen "átmodellálódásnak" nevezi, de ezt csak mint a korral járó, az üde fiatalsághoz képesti változást, nem pedig csúnyaságként fogja fel. "Az, aki csúnya, az maga tehet róla" - folytatja a gondolatot. A kövérség, a csámpásság, a slamposság, a testszag, a bőrhibák mögött mind maga az egyén áll - kivéve a valóban nem orvosolható betegségeket, eltéréseket. Úgy tartja, ha egy nő korán elvirágzik, annak hátterében súlyos testi vagy lelki helytelen életmód állhat. Ezen pedig tudatosan, áldozatos munkával lehet és szükséges változtatni. A kifogások tárháza akkor is változatos volt, s ma is igen széles a skála.