Krúdy Gyula: Az emlékek szakácskönyve. (Ízes írások és régi receptek)

"Mindenki, aki valamennyire is járatos Krúdy Gyula írásaiban, tudja, hogy egyetlen magyar író sem volt képes oly "jóízűen", étvágy- gerjesztően írni enni- és innivalókról, mint ő. A kötetben öszszegyűjtött kis lélegzetű írások (általában: egykori hírlaptárcák, karcolatok) a "gyomor örömeiről" szólnak, megtudható belőlük, hol voltak hazánkban egykoron a legjobban főző vendégfogadók, hogyan készítendő a jó rákleves, avagy (minthogy napjainkra mind a tiszai, mind a zalai rákok kiveszni látszanak, pedig a leveshez, az igazihoz, mindkettő nélkülözhetetlen) - manapság is szokásos ételekről szólván - például, hogy milyen is az a csonthús, amely "... reszketni látszott a gyönyörűségtől, hogy megfelelő szakértelemmel fogyasszák". Szó esik a válogatásban számos más ízes fogásról - jobbára ma is általános vendéglői ételekről (káposzta, tokány, sólet stb.), finomságaik azonban oly gyönyörűséggel részletezettek, hogy az olvasó menten "gusztust kap" rájuk. Ezért jó ez a válogatás, amely egyébként is a kevésbé ismert, részben elfeledett Krúdy-írásokat hasznosította, sikeresen. A függelékként közölt - az összeállító Krúdy Zsuzsa szerint családjuk hagyatékából való 50 recept - viszont semmi különlegesebb kulináris szenzációt nem ígér, meglehetősen szokványosnak tűnik. Közlésüktől el lehetett volna tekinteni, annál is inkább, hiszen Krúdy - irodalmi hagyatékának tanúsága szerint - enni és inni jót és jól vendéglőben tudott. Ezért (és Krúdynak a könyvből is kicsendülő "szinbádos" életszemlélete miatt) - bár sütés-főzés áll a középpontjában - a kötet inkább férfiaknak való olvasmány, leginkább a középkorúaknak (a fiatalok még nem, az idősebbek már nem tudnak oly jóízűen enni)." Legeza Ilona