Romváry Vilmos: Fűszerek könyve

Kívánom, hogy ez a pár sor írásom afféle aperitif legyen Romváry Vilmos barátom érdekes könyve előtt. Az aperitif francia szó. Azt jelenti: étvágygerjesztő valami. Némelyek szerint fűszeres ital, de mások szerint egyéb is lehet. Például - mint ebben az esetben - előszó. Igen! Ez a rövid írás étvágygerjesztő szeretne lenni a fűszeres könyv előtt, és csupán az a célja, hogy beköszöntsön az olvasók előtt és minden egészségére ügyelő család otthonába, sőt esetleg konyhájába is. Mit is nevez fűszernek - régies formában fűszerszámnak - a magyar, és mit ért azon, amikor azt mondja: megfűszerez valamit? Semmi esetre sem csak azt, hogy valaki sót, borsot tesz az ételbe. De ha arra gondolunk, hogy az ember nemcsak az ételét, hanem sokszor még az életét is kénytelen derűs baráti szóval, elmeérlelő beszélgetéssel vagy napsugaras vidámsággal fűszerezni, egyszerre világossá válik a kérdés. Az, hogy valami "fűszeres", az ízesebbet, szebbet, jobbat, kedvesebbet, színesebbet, értékesebbet jelenti, azt, ami a száraztól, színtelentől elüt. A füves emberek füves tudománya tehát már csak azért is szép, mert az a célja, hogy az effajta ízesítésekhez, színesítésekhez szükséges füveket összekeresse.