Kárpáti György: Domján Edit

1972. december 25-én egy színésznő önkezével vetett véget életének. Negyvenéves volt - pályafutása csúcsán állt. Olyan sikerek voltak mögötte, mint az ötszáznál többször eljátszott A bolond lány, Az üvegcipő, A Hermelin, A Candida, a Liliom Julikája, a Koldusopera Pollyja. A színésznőt Domján Editnek hívták. Varázslatos hangja, gyöngyöző kacagása, a lényéből áradó báj mindenkit meghódított, aki látta, hallotta. Egy ország ismerte, szerette őt, színésztársai is rajongtak érte, de azon a karácsony estén mégis egyedül volt. S úgy döntött: nem folytatja tovább. Ez a kötet megpróbál választ keresni arra a kérdésre, miért tette. Eközben végigkíséri életét, ,pályafutását, szerepalakulásait. Megelevenednek a főiskolai évek, pályakezdése a Szegedi Nemzeti Színházban, sikeres fővárosi bemutatkozása, a Petőfi, a Nemzeti és a Madách Színházban eltöltött esztendők. Beszélnek Domján Editről főiskolai évfolyamtársai: Avar István, Szabó Gyula, Gelley Kornél; felelevenítik emlékét színészkollégái: Kállai Ferenc, Mensáros László, Almási Éva, Csala Zsuzsa és mások ; emlékeznek rá rendezők, írók: Müller Péter, Szakonyi Károly, Gyurkovics Tibor és Hegedűs Géza.