Kosár
"... A falu elnéptelenedése nem helyi jelenség, ez országos tünet, sőt, mindenütt a nagyvárosok duzzadnak. Ez ellen nem lehet tenni semmit!
– Nem? Hátha! Én mindenesetre megpróbálom!"
Ez a makacs, hittel teli riposzt, tükrözi legjobban Takács Péter tanácstitkár törekvését, és az egész vígjáték alapproblémáját. Takács nem nyugszik bele a változtathatatlanba, szereti faluját és ahogy az alföld szerelmesei egyenként gyökereztetett akácfákkal kötötték meg a minden szellő mozdulásra szökni kész homokot – úgy ülteti ő is tele faluját a városi civilizáció vívmányaival – espressóval, mozival, színházzal, orvosi ellátással, stb. –, hogy megkösse, illetve visszacsalogassa szülőföldjére a szélnek eredt galambócfalvi népet.
Hogy a hasonlatnál maradjunk: így kerül a darab elején együtt színre a másik két főszereplő is, Máthé doktor – mint fa!— és Erzsi: mint „homok”. Hármuk sorsának gabalyodása, a Péter által létrehozott háromszög változtatja ezt a tulajdonképpen súlyos társadalmi problémákat feszegető drámát vígjátékká.
