A szlovák népmese életében fontos szerepet tölt be a mesemondó személyisége. A mesemondó a közösség tehetséges tagja, aki képes az általa hallott temérdek meséből kiválasztani azokat, amelyek eszmei mondanivalójukkal nemcsak neki, hanem az adott környezetnek is megfelelnek. A mesemondó a kollektív tudat alapján, valamint a tulajdon intellektusának közvetítésével alakítja világnézetét. A mesélés a mesélő élő világának szerves részévé válik. A folklórszöveg felépítésében a mese valamennyi tényezőjét - a cselekményt, az alakokat, a környezetet előre megtervezi.
A mesemondó viszonya a művészi valósághoz, amit a közösség történelmi-társadalmi tapasztalatai határoznak meg, kihat a szöveg egyes összetevőinek el rendezésére. Ebben az értelemben a tartalom a mesemondó művészi realitásról kialakított modelljének epikus objektivizációja. A mesemondó egyéniségét az otthoni, illetve az egyéb környezetek alakítják, ahol életében megfordult, és ahonnan ötletet merített meséihez. Alkotó egyéniséggé azonban csak a tulajdon intellektuális, emocionális és esztétikai tapasztalatai alapján válik.