Harangozó Márta: Varga Imre műhelyében 1990-2001

"Volt idő - egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor szellemi életünk elképzelhetetlen volt Varga Imre nélkül, A Prométheusz óta figyeltük, lestük újabb és újabb alkotásait. Nemcsak ismertük őket, hanem szinte hétköznapjaink társaivá váltak: mi is átéreztük a megtört boltív alatt álló Károlyi Mihály tragédiáját, tovább töprengtünk a fakorlátnak támaszkodó Radnóti komolyságán, szerettük a hangulatos Óbudán ácsorgó Várakozók-at, az esernyős lányokat, s izgatottan vártuk a Dohány utcai zsinagóga kertjében felállítandó emlékművet, a gyászfát. Aztán jött a rendszerváltás, és Varga Imréről nem lehetett hallani. A szűk szakma nyilván tudott róla, de az őt megszerető, befogadó közönsége alig. Pedig Varga Imre sokat dolgozott. Nem törődött azzal, hogy figyelnek-e rá vagy sem, ő tovább építette, gazdagította életművét, Harangozó Márta - a mester munkáját mindig figyelemmel kísérő művészettörténész, a korábbi Varga Imre-albumok írója - most ismét a szobrász műhelyébe kalauzol minket, s beszámol nekünk a művész elmúlt évtizedéről. Lenyűgözően gazdag termésről kapunk hírt."