Prohászka Ottokár: Kultúra és terror

,,A másik apokaliptikus, végzetes hatalom, mely az erkölcstelenség sártengereit kavarja s melyhez fogható destruktív hatalom nem volt a múltban. A kapitalizmus, a pénz nemzetközi hatalma, mely a legdurvább materializmust szolgálja és kizárólag a profitot, a több pénzt, a hasznot kergeti és annak áldoz föl mindent. Hatalmába hajtja az emberiséget vagy a munka igájában rabszolga-sorsra vagy tányérnyaló szibarita-sorsra kárhoztat milliókat, egyeseket és nemzeteket, sajtót, politikát, irodalmat, művészetet s hatalmat. Korlátokat s törvényt, nem ismer s ugyancsak teljesen immorális és amorális, Ez az istentagadásnak s kegyetlenségnek, az önzésnek, a zsarnokságnak megtestesülése - az ördög országa a földön. Csupa nyegleség s bárgyúság, de egyszersmind nagy logikai, pszichológiai, ethikai, lelki, szóval emberi leromlás is, mely az emberiséget minden értelmi s erkölcsi kapcsolatból kiakasztja s feneketlen fertőbe süllyeszti. S ez a tulajdonképpeni dekadencia. Mert az erkölcsi romlást nem azon kell mérni, hogy száz kerítővel több vagy kevesebb, s hogy a férfiak közül minden kilencedik és nem minden ötödik volt-e vérbajos vagy most is az: hanem a szellemi világ tagadásán, az erkölcsi elvék s mértékek cinikus megvetésén, az amoralitásnak szomorú hitvallásán. A lélek elhomályosul és állati pára lesz belőle; a bomló test égő hússá lesz, fölszabadul, s gáttalan, korlátlan útja nyílik minden tagadásnak, káromkodásnak, önteltségnek kegyetlenségnek, önzésnek, minden dürrögésnek, nőstény szaglálódásnak s hím-csörtetésnek. De mikor így a mélybe jutunk, akkor eszmélünk rá a magaslatokra, amelyekről leestünk, s az erő s a szépség és jóság-mértékeit az elfajult s eltorzult élet undoksága hozza vissza emlékezetünkbe."