Darvas Szilárd, Dolmány János: Hogy mondják oroszul? Magyar-orosz beszélgetések szójegyzékkel

„1943 tavaszán érettségi előtt álló gimnazista voltam (a budapesti Német Birodalmi Iskola – Reichsdeutsche Schule in Budapest – diákja) amikor osztálytársam – egy holland-magyar fiú – Jan Dólleman megkért, keressem fel a mostohaapját, Thienemann Tivadar egyetemi tanárt, aki germanisztikát adott elő a Bölcsészeten, s mellesleg tulajdonosa volt (vagy csak igazgatója, erre már nem emlékszem pontosan) a Danubia könyvkiadónak. A professzor – közismerten baloldali, liberális, náciellenes gondolkodású úr – azzal az ötlettel állt elő, kéne csinálni egy olyan könnyed, népszerű, orosz nyelvkönyvet, amely megkerüli a cirill betűk, a nyelvtan, a szókincs hiánya okozta nehézségeket, ehelyett egyszerű, könnyen érthető tőmondatok szó szerinti, fonetikus fordításával próbálja közelebb hozni ezt a – hazánkban akkoriban merőben egzotikusnak ható – nyelvet.”
Darvas Iván visszaemlékezése a könyv születési körülményeire.
A könyv igen népszerű lett, hamar elkapkodták az utánnyomást is. Ilyen páratlan gyöngyszemeit tartalmazza az orosz társalgásnak, mint:
“Menj előttem! A fogolytáborba!
Haslövésem van. Operáljon meg!
Adjál kenyeret! Nincs mit ennünk!
Nem tudom, hány óra van. Nincs órám!
Mit akarsz tőlem? Tán nem látod? Öregasszony vagyok!”