Szinnyei József: Finn-magyar szótár. Suomalais-Unkarilainen sanakirja

Régóta érzik már azok, a kik nálunk a finn nyelvvel foglalkoznak, egy finn-magyar szótárnak szükségét. Tanulmányaikban ugyanis nem csekély akadályukra volt eddigelé az a körülmény, hogy a nyelvszövegeknek megértéséhez csak kerülő utakon, vagyis idegen nyelvek közvetítésével juthattak, mert nem állt rendelkezésükre más finn tolmács, mint 1. RENVALL-nak 1826-ban megjelent finn- latin-német szótára, mely nagy gonddal és szakértelemmel készült ugyan, de még abból a korból való, mikor a finn irodalom még nagyon szegény volt, s így természetesen nem foglalja magában teljesen a mostani irodalmi szókincset; 2. az újabb és teljesebb finn-svéd szótárak, melyeket csak egy, illetőleg két szótár közvetítése mellett használhattak a svédül nem tudók, a mi bizony meglehetősen alkalmatlan dolog volt. Ehhez járult még az is, hogy ezen finn-svéd szótárak nem felelnek meg teljesen a magyar nyelvész igényeinek, a mit természetesen nem vehetünk tőlük rossz néven, mert nem is a mi számunkra készültek. A LÖNNROT-féle nagyszótár teljes ugyan (a mennyire szótár teljes lehet), de az ára meglehetős nagy, úgy hogy nem szerezheti meg mindenki, aki a finn nyelv iránt érdeklődik. A kisebb kézi szótárak pedig, melyeknek szerzői leginkább a gyakorlati élet követelményeit tartották szem előtt, sok tekintetben hiányosak, és viszont sok olyas is van bennük, a mire nekünk semmi szükség sincsen; de különösen azt kell kiemelnem, hogy ezek a kisebb szótárak nem tartalmazzák teljesen a napköltészet szókincsét, mely pedig a nyelvészekre nézve legalább épp oly fontos, mint az irodalmi nyelv szókincse.