Burián János: Magyar-latin szótár. A középiskolák számára

Magyarból latinra való fordításaink eredménytelenségét az iskolában, melynek egyik főokát segítő eszközeink, szótáraink, fogyatékosságában is látom, kényszerített e magyar-latin szótár megírására. A munka szerkesztésénél leginkább azon cél lebegett szemem előtt, hogy a tanulónak több felvilágosítást nyújtsak (a mennyire az ily kis szótár keretében lehetséges), mint meglevő szótáraink. Igyekeztem tehát a magyar szó latin jelentménye mellett, különösen az igéknél és mellékneveknél, azoknak syntaktikai konstrukczióját is megjelölni, stiláris megjegyzéseket és synonymikai megkülönböztetéseket tenni. A fontosabb és gyakrabban előforduló szóknál bővebb phraseologiát is nyújtottam, mint más szótárok.
Munkám leginkább azon anyagot öleli fel, mely a középiskolai tanulóra nézve múlhatatlanul szükséges, azonban a klasszikus szókincs mellett nem zárkóztam el néhány modernebb fogalom vagy tudományos műszónak szótáromba való felvételétől sem, mert ezeknek megismerése is fontos a tanulóra nézve.
A szótárainkba fölvett eddigi szokástól még annyiban is eltértem, hogy a magyar harmadik személyű igét következetesen a latinban is harmadik személyben adom, megjelölve mellette a praesens infinitivus végzetét is. Továbbá az ugyanazon betűvel kezdődő magyar rokon szókat egy csoportba folytatólagosan szedettem, a mi szintén nyújt némi okulást a tanulónak a szóképzés tekintetében.