"Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika."
Gereben Ágnes, a jeles kutató, tanár és közéleti személyiség idén lenne hetven éves. Hosszas kutatásokat végzett a szovjet rendszer megtorló gépezetét vizsgálva, vitába szállva a tényeket eltussolni szándékozó, a GULAG-áldozatok szenvedéseit bagatellizálni akaró véleményformálókkal. Ebben a kötetében először a szovjet büntetőtáborok születését mutatja be, részletesen ismerteti fennállásuk első másfél évtizedének dokumentált krónikáját. Az ortodox egyház felszámolásának tragikus – az 1945 utáni kelet-európai perek mintájául szolgáló – története után, a krími tatárok és a németek deportálása kapcsán az etnikai, a pünkösdisták sorsáról szólva pedig a vallási diszkrimináció dokumentumokra alapuló történetét idézi fel. A szovjetunióbeli zsidóüldözés néhány epizódja egyszerre villanthatja fel az etnikai és a vallási identitás elleni hajsza Magyarországon kevéssé ismert tényeit. Különösen megrendítő része a könyvnek a „GULAG gyermekeiről” szóló fejezet, vagyis az 1917-től a gyermek- és fiatalkorúakkal szemben rendszeresített intézményes megtorlás krónikája. Ugyancsak kevesen tudnak nálunk azoknak a szerencsétlen millióknak a sorsáról, akik különböző úton-módon – főleg hadifogolyként a második világháború viharában – a Szovjetunió határain kívül rekedtek, és a győztes szövetségesek hallgatólagos beleegyezésével a külföldön működő szovjet rohamosztagok tevékenysége nyomán deportálták őket hazájukba, ahol agyonlövetés vagy hosszú lágerbüntetés várt rájuk. A szerzővel együtt mondhatjuk: „Szeretném hinni, hogy (...) ez a könyv segít méltó emléket állítani a szovjet koncentrációs táborok áldozatainak.”