Katona Imre: Sárköz néprajza; Két sárközi leánytánc; Sárpilisi leánytánc

E füzetünkben az ország egyik táncban, dalban, viseletben leggazdagabb és legszínesebb területével, a Sárközzel ismertejük meg néptánc-csoportjainkat. Bizonyára sokan emlékeznek még az 1951-es országos kultúrverseny budapesti fesztiválján a bátai tánccsoport üvegcsárdására, amit azóta a Kultúrverseny legszebb táncai és dalai című könyvben is leközöltünk. A diósgyőri tánccsoport fiataljai le is mentek Bátára, hogy ott, a helyszínen tanulják meg a szép bátai táncokat és dalokat. Az 1953-as országos művészeti versenyek budapesti fesztivó jón a diósgyőriek már a bátai táncokból készült koreográfiával mutatkoztak be. Ezt a táncot nemsokára az egész országban láthatjuk majd a «Vidám verseny» c. színes filmen is.
A sárpilisi népi együttes «Szőlőőrzés» című népi játéka, amelyben az 1953-as fesztivál közönsége gyönyörködhetett, új oldaláról mutatta meg a Sárköz pompás népművészetét.
A diósgyőri táncosokon kívül még számos művészünket ihlette meg a sárközi tánc és dal. Így Rábai Miklós, az Állami Népi Együttes Kossuth-díjas koreográfusa a ma már országszerte közkedveltségnek örvendő táncához, a «Háromugrós»-hoz Sárköz leánytáncait vette alapul. Vadasi Tibor, a Belügyminisztérium központi tánccsoportjának koreográfusa pedig sárközi szvitet mutatott be csoportjával ez évben. Sárköz népművészete valóban szinte kimeríthetetlen. Minden tánccal foglalkozót megihlet s művészi alkotásra késztet.