Holló János, Telegdy Kováts László: Élelmezési iparok II. kötet Technológia

A kenyérgabona őrlésének technikája az emberi korok fejlődése során jelentős változáson ment keresztül. A legkezdetlegesebb őrlőszerszám – a két kő között történő dörzsölés – hovatovább elégtelennek bizonyult a megnövekedett igények kielégítésére. A teljesítmény növelését a kövek méreteinek emelésével, rabszolgák munkája tette lehetővé. A feudalista társadalomban már megjelenik a kézimalom, majd a vízi- és a szélmalom. A kapitalista fejlődés alakította ki a mindinkább gépesített malmi eljárásokat, amelyek végül a félmagas és magas őrléshez vezettek. A szocialista társadalmasított gazdálkodás a gyártási technológia tudományos továbbfejlesztését és automatikus végrehajtását biztosítja.
Az, hogy Magyarország a múlt század utolsó negyede alatt a világ malomiparában vezetőhelyre küzdötte fel magát, az akkori kitűnő búzaminőség mellett malomgépiparunk kiváló műszaki fejlettségének volt köszönhető. A malomgéptechnika terén egymás után keletkeztek olyan döntő jelentőségű találmányok, amelyeknek megalkotói sorra magyar szakemberek voltak. Ganz Ábrahám feltalálta a kéregöntést, Mechwart András a kéregöntésű vashenger rovátkolását és azt az általa tökéletesített hengerszéken alkalmazta. A síkszitát Haggenmacher Károly szerkesztette meg, aki a daratisztító munkáját is lényegesen megjavította. Exportmalmainkat a Voll György vezette első Magyar Gazdasági Gépgyár, a Wörner és Graepel-gyár szerelte fel és ezekkel a gépekkel és tette képessé arra, hogy a magyar lisztet keresett világmárkává fejlesszék.

Érvénytelen bélyegzővel.