Malgot István: Barangolások Cambodiában

"... Másnap estére a tea mellé kibontogatja a szomorúságát. Nem lehet menni csónakon. Rettentő szárazság van. A vizoek éppen csak csordogálnak. A csónak meg nem megy laposkúszásban.

Jó, rágom a szót, s ki is köpöm, akkor mivel?

Nagy terepjáró, ébresztgeti bizakodásom, a nagy terepjáró az elmegy ilyenkor, mert a gödrök legalább szárazak. Felragyogok. Ragyogásom ragyássá válik, miként a vak tukör. A nagy terepjáró bérletéhez mindhárom pénztárcámat ki kéne üríteni. Nekem meg csak egy van. Az is soványka.

Rámnéz. Lányos arca keménnyé válik, úgy vágja ki: megyünk motorral.

Amivel lehetetlen? Bólint, hogy általában lehetetlen. De nem nekünk. Mert ő kerít majd egy erős motort. Ami majd kibírja. (Akkor még nem tudom, hogy nem is a motornak kell kibírnia.)..."

Ragasztott kötése megtört, néhány lap kilazult.