Bánó Iván, Reminiczky Károly: "Boldog vadászidők!+ Mulatságos vadásztörténetek és egyéb emlékek

˝No hát, barátom, akkor még fiatal voltam és látod, hosszú lábam van, képzelhetsz, micsoda marathóni futás in rendeztem, futok, futok, de folyton hallok magam megett azt a rettentő fújást és horkolást, ami megzsibbasztja az ember vérkeringését, ha nem lenne olyan melegem a futástól, szaladunk, szaladunk, már egy vastag erdőbe jutunk, itt kínálkozó gallyakra gondolok, csinálok egy ugrás és egy Bauchaufzug, mint a gimnásztiba. Igen, ha le nem kisnék, de hiszen már érzem a disznó forró leheletit a hátaljamba, ha lekisem, végem van, kivágja nekem minden, hát teljes erőbül tovább futok, de a szuszogás és forró pára mindig erősebb és erősebb, végre szívverésem olyan lesz, hogy érzem végemet, ha meg nem állok. Gondolom, vagy így meghalni, vagy úgy, még egy nagy ugrás csinálok és hirtelen megfordulok, hogy a puskámat a bestia torkába dugjam és ahogy hirtelen így ezzel a szándékkal megfordulok, hát Janyó veresen, mint egy rák fújtat rám kidülledt szemekkel.˝