K. Rhédey Zoltán: Verébtől a szarvasbikáig

Kedves vadásztársam!
Előre bocsánatodat kérem, amiért becsaptalak. Becsaptalak, mert könyvet írtam, holott nem vagyok író és nincs rátermettségem az írásra. De...
Ez a „de” a mentségem. Vadászember vagyok ízig-vérig. Sok szép és hangulatos vadászatban volt részem, hol sikerrel, hol sikertelenül. Illetőleg sikerte¬lenül sohasem, mert a siker nemcsak eredmény lehet, hanem tanulság is. Néha a sikertelenségből azért is többet tanulhatunk, mert az fájdalmas és napok, sőt hetekig rágja az embert, hogy így kellett volna, úgy kellett volna! Így szerzünk tapasztalatokat.
Úgy vedd hát könyvemet kedves vadásztárs, hogy ne az írót keresd benne, ne a stílus szépségét bíráld, hanem a vadászat leírását, amelyet ha igyekeztem is képességeim határáig szépíteni, mégis a legvalódibb igazság után írtam. Bizonyára találsz benne olyat, a mi egy – eddig előtted talán érthetetlen – kérdést fog tisztázni, vagy megoldani. Több szem többet lát a jelszó és az sehol nem igazolódik be annyira, mint a Természet ezer titkába behatoló vadászembernél.
Könyvem fejezeteiből egyik-másik már megjelent a Nimród számaiban is. Ezeket csak azért vettem föl itt is, hogy együtt legyenek eddigi vadászéletem szépségei.
Olvasd hát oly élvezettel, mint amilyen szeretettel megírtam!