Gajári József: Vasútépítéstan II. Kitérőszerkezetek, vágánykapcsolások, vasúti állomások, különleges vasutak, vasutak építése

A tankönyv anyaga – amint azt már az I. kötet előszavában is említettem – lényegében igazodik a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola vonatkozó tantervéhez, de a gyakorló vasútépítő-tervező mérnök-üzemmérnök kézikönyveként is felhasználható. Az I. kötet előszavában elmondottaknak megfelelően ez a kötet a Vasútépítéstan tárgy harmadik és negyedik félévének tananyagát: a kitérők, vágánykapcsolások, vasúti állomások, továbbá a vasúti alagutak és különleges vasutak, valamint a vasutak építésének kérdéseit tárgyalja. A felsorolt széles spektrummal való foglalkozást tehát a Főiskola tanterve követeli meg, nem kívánja azonban a teljes anyag azonos mélységű ismertetését, amit sem a tanításra rendelkezésre álló idő, sem e kötet terjedelme nem enged meg. Ez az oka annak, hogy a nálunk kisebb jelentőségű siklóvasutak és kötélpályák tárgyalási terjedelme és mélysége nem éri el a tananyag többi részének hasonlóit. Ezzel ellentétben, a kitérők kérdéseinek tárgyalása talán valamivel bővebb és magasabb szintű a felsőoktatásban általában szokásosnál, amit részben az újabban kitérő irányban is alkalmazott mind nagyobb sebességek, részben pedig e szerkezetek hazai és külföldi fejlődése, továbbá annak változatos volta indokolnak. Lényegében hasonló a helyzet a rendezőpályaudvarok területén is, ahol a világszerte folyamatban levő nagyszabású ilyen irányú új építések, illetve rekonstrukciók igen gyors és sokoldalú fejlődést eredményeztek, amelyet a hazai szakirodalomban még nem ismertettek megfelelőképpen. A vasúti alagutak fejezete – amint azt bevezető sorai is említik – lényegében a vasúti alagutaknak csak szorosan a vasúttal összefüggő kérdéseire szorítkozik. Ezek tárgyalását a tanterv kívánja, de azt – megítélésem szerint – az a körülmény is indokolja, hogy az itt előadottakra az alagutak általános előadásával kapcsolatban nem kerül sor.