Sakk. A játék 2000 éve

"Aki egyszer leült a sakktábla mellé és túljutott az első lépéseken, az nehezen hagyja magát a sakkjátéktól eltéríteni. Majd előbb-utóbb elfogja a kíváncsiság: honnan is származik a sakk? Miért éppen ez vagy az a nemzet adja a legtöbb híres játékost? Egyáltalán, kik voltak a régi nagymesterek? Mi igaz a sakktáblát körüllengő legendákból és képtelen történetekből? De ha elmélyed valaki a sakkjáték históriájában, különös helyzetben találja magát: minél messzebb kalandozik a múltban, a sakk annál többet veszít modern értelemben vett precizitásából, annál izgalmasabb lesz viszont a játék kultúrtörténeti háttere, miközben a játékosok magatartása, legyen bármelyik korról vagy nációról szó, nagyjából változatlan marad. A lélektani erények és gyengeségek mindig ugyanazok voltak: zseniális eszmék, olykor hibás számítások, vakság és előrelátás, fegyelmezettség és rögtönzés, kiszámíthatatlanság az egyértelmű szabályok mellett. Egyszer azonban mégis rájövünk, hogy a sakk szépsége nem annyira két játékos egymás elleni küzdelmében kereshető és lelhető meg, mint inkább - általánosságban szólva - az ellentétpárok sorozatában, mint fekete és fehér, győzelem és vereség, helyes és helytelen, támadás és védekezés, logika és annak zseniális cáfolata. A játékos szellemi teljesítményétől függ az eredmény, ezért magasabb rendű a sakk minden más játéknál. Ha így nézzük, voltaképp másodlagos kérdés, hogy az indiaiak, az arabok, a perzsák avagy netán a kínaiak találták-e fel."