A káosz vigasza. Kortárs horvát költők antológiája

A káosz vigasza számomra azt a képességet jelenti, hogy bekapcsolódjunk a jeleknek abba az átláthatatlan sokféleségébe, amelyben élünk és olvasunk. Azt a képességet, hogy ebből a sokféleségből kiválasszuk, ami fontos a számunkra, ami a másik és a másféle felé mutat. A káosz vigasza abból a meggyőződésből született, hogy sokra vagyunk képesek, ha nem az örökkévalóságnak munkálkodunk, hanem a töredékidőnek, annak a pillanatnak, amikor megállunk megpihenni és fellélegezni... Örülnék, ha A káosz vigasza megbízható és
érdekes kalauznak bizonyulna, kedvet támasztana nem csupán a horvát költészet olvasására, hanem saját világod megértésére és a magyar nyelv (kultúra) tapasztalataival való összevetésre is. Nem túl sok ez a vigasz és a káosz ötvözetétől? A kérdések és kételyek elkerülhetetlen összetevői az olvasásnak és az írásnak, elkerülhetetlen összetevői annak az örömnek és kalandnak is, amit a horvát költészet kínál és tartogat. (Miroslav Mičanovič)