Omar Khajjám a perzsa költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Európában mindmáig talán ő az egyetlen perzsa költő, akit ismer és olvas a nagyközönség. A XI-XII. századi költő népszerűsége azóta töretlen, hogy Edward Fitzgerald, Omar európai felfedezője 1859-ben megjelentette hetvenöt rubáiból álló Omár-átköltéseit. A rubái a perzsa költészet sajátos műfaja, leginkább az epigrammához hasonlít. Négysoros, rímes időmértékes rövid vers, amely általában ellentétre épül. Aforisztikus műfaji jellegének megfelelően gyakran kétértelműséget hordoz. Az alapvetően vallásos jellegű rubáit Omar Khajjám emelte a legmagasabb költészet csúcsára, és tette a világi örömöket dicsőítő, a sors gonoszsága és értelmetlensége ellen lázadó világi műfajjá.
***
Formám, színem lehte bármily finom,
termetem cédrus, arcom mint a szirom:
mért pingált így a Nagy Piktor, ha csak
por-kép leszek? Felfogni nem birom.