Somlyó György: Szélrózsa. Összegyűjtött versfordítások. 2. köt.

…mert ​néma gyermek minden kis magyar, s a nagyvilág nem érti szavát. – így fogalmazta meg
Kosztolányi a magyar irodalom régi fájdalmát, hogy Arany János, Ady Endre, József Attila alig-alig jut el a francia, angol vagy az orosz olvasóhoz, s ha eljut is, vajon mit éreznek meg
az eredeti nagyszerűségéből? Különös paradoxon, hogy a magyar irodalom a műfordítást alkalmazta gyógyszerül, ha minket nem ismernek, hát legalább mi ismerjük meg a nagyvilág minden üzenetét.
Ebből a feladatból részt kért minden magyar költő – sokszor saját műve rovására is.
Jelentős feladatot vállalt magára Somlyó György is, hiszen ez a gyűjtemény, mely válogatott műfordításait tartalmazza, görög epigrammáktól Aragonig ível. A kötet sok olyan költővel ismerteti meg a magyar olvasót, akikkel eddig nem foglalkozott a műfordítás – irodalom. Bemutatja Blake-et, a nagy költő-festőt, akit hosszú idő után most felfedezett az irodalomtörténet és az olvasó egyaránt.
Olyan költőket is bemutat, akiket eddig egyáltalán nem ismertünk, klasszikust, modernet egyaránt:
Charles Crost Hoffmanstahlt, Claude Royt és Fiefmelint.