Tisza-völgyi holtágak

"Az alföldi emberek életük elválaszthatatlan részének tekintik a Tiszát és mellékfolyóit. A folyók, amelyek valamikor – Petőfit szabadon idézve – simán és szelíden ballagtak parttalan medrükben vagy zúgva-bőgve törték át a gátat, a múlt században végzett nagy árvízmentesítési-folyószabályozási munkák után csak a védtöltések közötti hullámtereken és a munkálatok során kialakult holtágak, holtmedrek közvetlen környezetében őrizték meg ősi természetes állapotukat.
A folyószabályozás egyik fő célja a minél nagyobb művelhető mezőgazdasági terület kialakítása volt. Elődeink nem is gondolták, hogy a kanyarulatok átvágásával egyedülálló értéket hoztak létre a Tisza-völgyben. Abban az időben senkinek sem juthatott eszébe, hogy a fölöslegessé vált, az élő folyótól leválasztott medreket valamilyen célra használják. Akkor erre nem volt társadalmi igény.
A „holtág”, a „holtmeder” elnevezés talán azt is jelzi, hogy ezeket a felhagyott folyószakaszokat tudatosan halálra ítélték. Sok holtág mára valóban eltűnt, de nagy részük önálló életet kezdett, s az emberek is egyre több célra (halászatra, belvíztározásra, öntözővíz-ellátásra, stb.) használták ki a holtágak kínálta lehetőségeket.
Napjainkban a társadalmi igények változásának lehetünk tanúi. Ennek a jele az is, hogy a holtágak iránti érdeklődés már nem csak a velük közvetlenül kapcsolatban álló helyi lakosok részéről nyilvánul meg és nemcsak gazdasági célú, hanem az ország távolabbi részéből, sőt Európa más országaiból is, egyre többen látogatják ezeket a „természeti csodákat”."